TAXI (1998) száguldozás minden mennyiségben Tökéletes vígjáték, ámultbaejtő hangminőséggel. Száguldó robogókkal az elején, majd négykerekű verdákkal a továbbiakban. Peugeot versus Mercedes. Sok nevetés, sok sebesség, hibátlan kikapcsolódás, szinte csak egy dolgon akad el a néző, hogy miért kellett a film elejére a jóöreg "Misirlou" c. számot berakni a Ponyvaregényből, de ezen is csak egy másodpercig.  Igen, Luc Besson bemutatja nekünk a nyár legjobb vígjátékát, a filmet, amire a legnehezebb jegyet kapni.  Hagyományos  értelemben a Taxi egyáltalán nem Besson film, mert "csak" írta, és producelte. Viszont ebből a helyzetből is látszik, mi a szerepe a producernek.  A producer kezdeményezése révén jön létre a film, mint amikor valaki belefog egy ház építésébe, és eldönti, hogy akar egy ilyen és ilyen házat. És a végén, amikor elkészül, övé lesz a ház, amibe szépen beköltözhet a közönség, mint bérlő, a belépőjegyért és a coca-colákért, szóval a pop-corn-ért cserébe.  Luc Besson nem rohangált építészekhez, hogy tervrajzokat készíttessen velük a házhoz, szóval forgatókönyvet, mert arról (is) maga gondoskodott. Ekkor már csak arra van szükség, hogy a gyártást és a befektetést végző filmstúdiót megtalálja, és megegyezzen velük, milyen arányban osztoznak az elkészült házon. A Taxi esetében úgy alakult, hogy APR produkció lett belőle, a Le Studio Canal+ és a TF1 Films Productions valamint a Studio Images 4 és a Cofimage 9 közreműködésével.

 

Felmerül a kérdés, miért nem Besson maga rendezte a filmet, de ez a kérdés nem komoly. Általában, európai szemmel a film rendezőjét tekintjük annak a személynek, aki elmondhatja, hogy a filmben minden úgy történik, úgy van felvéve, ahogy ő akarta. A producer ehhez képest háttér-melónak tűnhet, pedig nem érdemes elfelejteni, hogy az egész film azért jön létre, mert a producer akarja azt, a producer viszi végig a projektet, az előkészítéstől, a finanszírozás megoldásain keresztül az utómunkálatokig és a film forgalmazásáig. És a film, ami elkészül, mindig olyan, mint amit a producer szeretett volna. Pont olyan.  Vagyis igazi Besson filmről beszélhetünk, hiszen Besson találta ki a filmet. Ő találta ki, hogy milyen legyen a film, és hogy egyáltalán legyen, ő hozta létre.  Persze, ha már úgy is velejéig az ő projektje, és úgy is jelen van a forgatásokon, és ahogy a rendező, Gérard Pirés is megjegyezte, "Luc folyton ott nyüzsgött, és mindenben segített", már tényleg megrendezhette volna ő maga is, minden gond nélkül, de így, hogy Gérard Pires volt a rendező, Besson nemhogy rosszabbul, hanem sokkal jobban járt.  Nem kellett bajlódnia a "butácska" vígjátékkal, nem kellet az Ötödik elem után, vagy szinte mellett egy már meghaladott szintre visszaereszkednie, és filmes karrierjében is egy minőségi ugrást hajtott végre, ami még nagyobb tekintélyt ad neki. És a legfontosabb, hogy két részre oszthatta a filmet, az egyszerű vígjátékra és a sebességre. Egyszerű vígjáték "goes to" Gérard Pirés, aki vígjátékairól híres, sebesség "goes to" Besson, az emberek úgy tekinthetik, hogy professzionalitást, és a Nagy Kékség-ből ismert megszállottságot, extrém iránti beindultságot Besson vitte bele az egyszerű vígjátékba. És ez igaz is, mert az ő nevével lehet eladni a filmet, és ezért volt lehetséges olyan fényűzően kivitelezni a sebesség-jellegű látványokat a filmben, ezért lehetett olyan jókora költségvetést produkálni hozzá.  Másrészt a nézők nem fognak rinyálni, hogy Besson elment abszolút Hollywood-i irányba, és megcsinálta Európa leghollywood-ibb filmjét, mert ő a sebesség részéért felelős a filmnek, és írói és produceri székéhez csak a legkomolyabb kritikák érkezhetnek el, amik méltatják a filmet, a komolytalansághoz továbbra is semmi köze. Egy szó, mint száz, tökéletes húzás volt.  A Taxi nemcsak, hogy Európa leghollywood-ibb filmje, akció-vígjátéka, hanem ezen felül, és tényleg nem utolsó sorban az is elmondható róla, hogy abszolút az európai hagyományokon alapuló filmet hozott létre. Vagyis nem irányt váltott, és európai helyett Hollywood-i stílusú filmet írt, hanem bebizonyította, hogy ha igényesen és "cutting edge" színvonalon vannak kivitelezve a közönséget magával ragadó sebesség-felvételek, szóval, ha a filmből kihozzák a maximumot, megkapunk egy rendes, de tényleg nagyon rendes Hollywood-i filmet. Érdekes magyar vonatkozás, hogy az Európa Expressz is -ha hiszitek, ha nem- egy ugyanilyen projekt akart lenni. A Kántor Nyomoz, és az összes régi magyar vígjáték és bűnügyi film alapjait akarta nagyon profi szinten kivitelezve eljuttatni a csúcsra. Sajna, az akciók, na és a "sebesség-felvételek" nem jutottak el a kívánt színvonalra, (a száguldó vonat nem jött be, és a vonat tetején való akciózások) és emiatt ma már furának tűnik, hogyan lehet összehasonlítani a Taxi-val, pedig lényegét tekintve ugyanolyan projekt.

 

De térjünk vissza, hatalmas erőssége a Taxinak, hogy (végre) nem Párizsban játszódik egy francia film, és hogy a rendőrség is tök normális felszereltségűnek van ábrázolva. Akkor is, ha a Louis De Funés filmekből megszokott módon bénáznak (akció közben a miniszter autójára nyitnak össztüzet, miközben a gengszterek elhúztak). Erőssége, hogy nem cicizik a negatív hősök nagyon agyas kitalálásával, egyszerűen Mercedes-es rablók, német, Mercedes-szel teperő bankrablók jelentik a célpontot, a Renault és a Peugeot (na és a Citroen) hazájában. Az összetűzés pedig a sebesség frontján történik, és semmi körítés.  További erősség, hogy vadiúj színészeket alkalmazott a produkció, amitől még gördülékenyebb az egész, a jobb hangulatú forgatás miatt. Régebbi, nagyon híres francia színészek esetén nyilván előfordult volna a Hollywood-para, hogy a színészek idegenkednek feloldódni a könnyű műfajban, gondolva eddigi és jövőbeli karrierjükre egyaránt, vagy esetleg nem bíznak a film fogadtatásában, és egyenesen attól félnek, hogy a kritika jó kis elkorcsosulással vádolja majd őket, hogy művészet helyett pénzt választják, Európa helyett az USA-t. Az ilyen parában az a legrosszabb, hogy nem a színész otthonában játszódik le, hanem a vásznon. Vagyis, nemcsak a forgatás, hanem a nézők is sokat nyertek ebből a megoldásból.

A forgatáson hemzsegtek a rendezők, sőt, Gérard Pires-t is helyettesíteni kellett egy lovasbaleset miatt, Gérard Krawczyk tette ezt meg, rögtön a film elején, és Elisabetta Villaggio neve is jegyezve van mint co. rendezőé. Érdekelt volt még a filmben a francia autóipar, illetve a Peugeot, Marseille, így rendes össznépi összefogásról beszélhetünk, Luc Besson producer rendezésében, aki igazán örülhet, hogy az Ötödik Elem egyik feszült hónapját, a Taxi megírásával töltötte, lazításként, (amikor a Columbia Pictures-től várta a választ, hogy beszáll-e a Gaumont mellé) és hogy ez a "melléktermék" megvalósult, mégpedig ilyen pompás formában. A megvalósult persze enyhe kifejezés, mert bizony ezt ő valósította meg, mint producer, magának köszönheti.  A Taxi színtiszta szórakozás, nem érdemes kihagyni, de nem is hisszük, hogy valakinek ez eszébe jutna. Közben viszont azt is reméljük, hogy a Taxi precedens értékű filmmé válik, és leszokunk arról, hogy az akció-jeleneteket folyton a valósággal vessük össze fikázás céljából. Amikor a jövőben azon rágódunk, hogy Harrison Ford vajon hogyan ütötte ki a különleges kiképzésben részesült Cortez-t a Végveszélyben végén, jusson eszünkbe, hogy a Taxiban is voltak kisebb nagyobb csúszások, például a 40 méteres autópálya-töredék, amin a merdzsóknak sikerült landolni, vagy olyan apróságok, hogy a pirosra váltott közlekedési lámpák vajon milyen vizet zavartak. Hiszen ez már csak az apró, a lényeg a szórakozás minősége.